Nagyon sokszor halljuk – lassan divatszóvá válik – fenntarthatóság, fenntartható fejlődés.
De mit is jelent ez?
Ma van az elektronikai hulladékok feldolgozásának világnapja. Ez alkalomból Hegyközi Gabriella, a Metal Shredder Hungary Zrt. EHS és ADR szaktanácsadója egy nagyszerű és közérthető írásával segít megérteni, hogy miért fontos nekünk embereknek a hulladékok megfelelő feldolgozása és újrahasznosítása.
A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat, ill. szervezési elv, ami kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk lehetőségét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket. Vagyis fenn kell tartanunk a természetes rendszerek, források összességének azon képességeit, amelyeken a természet és a társadalom alapszik. Nagyon igaz a mondás, miszerint:
a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.
David Brower
A fenntartható fejlődést leginkább fenyegető tényező az elhasználódása, környezetünk szennyezése és a környezeti elemek kizsigerelése.
Fogyasztói társadalomban élünk – a boltokban található hatalmas árukészlet, a reklámok vásárlásra ösztönző szlogenjei, a „szomszédomnak megint új telefonja/autója..stb. van, nekem is kell” hozzáállás, az informatikai és a távközlési cikkek, a műszaki berendezések rohamléptekben történő fejlődése, „okosabbá tétele” arra ösztönöz minket, hogy vásároljunk, cseréljük le berendezéseinket. És mi hiszünk a reklámoknak, hiszünk abban, hogy az újabb okostelefon, okostévé, legújabb fejlesztésű számítógép, monitor, konyhai vágó/szeletelő/dagasztó/pároló/mindentudó nélkül nem élhetünk és rohanunk megvenni, néha még akkor is ha nem engedhetjük meg magunknak. Természetes emberi – bár kissé felelőtlen reakció.
Mi lesz a régi berendezéssel? Mi lesz a töméntelen csomagolóanyaggal?
Vagy ami még fontosabb kérdés a fenntartható fejlődés szempontjából, miből fogják előállítani az újat?
Nem úgy kell elképzelni a fenntarthatóságot, hogy becsukok egy kaput és onnantól kedve nem gyártok, nem fejlesztek semmit és csak ülök és várom, hogy mi lesz.
Nem, a fejlődésnek nem kell és nem is szabad gátat szabni, viszont fenntartható fejlődésnek kell lennie és a környezeti javak elhasználódását, szennyezését meg kell akadályozni, de első lépésben legalább csökkenteni kell.
Gondoljuk végig, hogy mit tartalmaznak a berendezéseink, gépeink. Nézzünk egy egyszerű példát. Amikor az „okostelefonunkat” nyomkodjuk, eszünkbe jut-e, hogy mit tartalmaz és ezek az anyagok honnan származnak?
Egy okostelefon 40 féle anyagot tartalmaz – ez jóformán a periódusos rendszer elemeinek fele. Némelyik elem nagyon ritka, és sok tartozik – pl. ón, wolfram, tantál, arany – a konfliktusos ásványok közé.
A bányászat mindig környezetkárosítással, környezetrombolással jár, állatok élőhelye szűnik meg, a növényzetet felszámolják, a talajvizet elszivattyúzzák, és a tevékenység következtében nagyon sok por kerül a levegőbe, ami a légkörbe kerülve, a megmaradt növények levelére tapadva tovább rontja azok életkilátásait, és negatív hatással van mind az állatok, mind az emberek életminőségére.
A konfliktusos ásványokhoz vér tapad – ezeket az ásványokat az egyenlítő menti afrikai országokban bányásszák, ahol harcok folynak a területekért, a bevételből polgárháborúkat finanszíroznak, és nagyon sok helyen gyerekeket dolgoztatnak, rabszolgaként tartva őket hiszen ők még beférnek a szűk járatokba, ahol kézzel fejtik ki az értékes anyagokat. Ha szökni próbálnak, lelövik őket.
Előtérbe került a lítium akkumulátorok használata – 1 tonna lítium kitermeléséhez 1,89 millió liter vizet használnak fel. Egy átlagos elektromos autó akkumulátora 8-10 kg lítiumot tartalmaz, vagyis 18 ezer liter édesvíz felhasználás jut egyetlen autó akkumulátorára.
A bányászati tevékenységgel még csak elkezdődik a folyamat, melynek vége a kezünkben tartott okostelefonunk. Hiszen a kibányászott anyagokat fel kell dolgozni, szállítani kell – sokszor több ezer kilométeres távolságra – ezek a folyamatok nagyon sok energiát, vizet igényelnek, és a feldolgozás során sok környezetszennyező anyag kerül a levegőbe, talajba, melyek sokszor visszafordíthatatlan károkat okoznak.
Lehet ezeket a hatásokat mérsékelni ? Igen lehet.
Úgy hívják, hogy hulladékhasznosítás.
A fiókokban, szekrényekben, padláson, pincében porosodó – „jó lesz az még valamire” elektromos eszközeink, ezeket az anyagokat tartalmazzák.
Ami nekünk felesleges, szemét – az egy hulladékkezelő/hasznosító cégnek értékes alapanyag.
Sok helyen működnek hulladékudvarok, ahol feleslegessé vált eszközeinket ingyen le tudjuk adni. Ezek engedéllyel rendelkező hasznosítókhoz kerülnek, ahol a környezet védelmét szolgáló berendezések – vákumos bepárló, utánégető, porleválasztó, gázmosó, regeneráló – alkalmazásával, és a kibocsátások folyamatos ellenőrzésével az elektromos berendezésekben lévő anyagok nagy része visszanyerhető, és ezek visszakerülhetnek a gyártási folyamatokba, életciklusuk meghosszabbodik.
A visszanyert alapanyagok újból felhasználhatóak, nem kell több ezer kilométert utaztatni őket, visszanyerésük után nem marad tájseb, és lassan a hozzájuk tapadt vér is lemosódik.
Egy kis odafigyeléssel, felelősségérzettel mindenki elmondhatja, hogy tett a fenntarthatóságért, gyerekei, unokái jövőéért.
Az írás és fotó felhasználása engedélyköteles.